2011. március 14., hétfő
03:00
fogalmam sincs mi lesz ebből így hajnali háromkor...
azon gondolkoztam ma, hogy nem örülök annak, hogy nem én vagyok az egyetlen, akit ennyire megbántottak, összetörtek... van egy barátom, akivel szakított a szerelme. pénteken még szerette, szombaton már nem. félelmetesen ismerős szituáció... írt nekem egy levelet, ami először kicsit meglepett, de rájöttem, hogy számítottam rá.
egyszer találkoztam vele, de az három napig tartott. én már akkor 2-3 hete voltam abban a helyzetben, amiben ő most van, és hallotta a sztorit. írt egy levelet: nem tanácsot, segítséget kért, nem is kérdezett, csak leírta, hogy mennyire felfoghatatlan, hogy ilyen létezik. az, hogy újra és újra próbálunk szeretni, de mindig elveszik minden remény.
három napot töltöttünk együtt, nem beszéltünk sokat, utána sem. facebook lájk, komment, ennyi volt a kapcsolatunk, mégis barátnak érzem. nem olyannak, akiért felkelnék az éjszaka közepén, és hóviharban is átmennék hozzá, bármilyen messze is lakik, hanem olyannak, akihez beszélhetek, és meghallgat, és mond valamit.
szeretném, el sem tudjátok képzelni, hogy mennyire, ha neki ez könnyebb lenne, mint nekem volt. nem örülök, hogy ez nemcsak velem történik meg, mert senkinek nem kívánom azt az érzést.
miért mondjuk valakinek, hogy szeretjük, ha az nem igaz? miért borulunk ki, ha nekünk van valakink, az exünk pedig mással randizik? miért jövünk össze valakivel, ha közben mást szeretünk? de komolyan, válaszoljon, aki ezt tudja.
azon gondolkoztam ma, hogy nem örülök annak, hogy nem én vagyok az egyetlen, akit ennyire megbántottak, összetörtek... van egy barátom, akivel szakított a szerelme. pénteken még szerette, szombaton már nem. félelmetesen ismerős szituáció... írt nekem egy levelet, ami először kicsit meglepett, de rájöttem, hogy számítottam rá.
egyszer találkoztam vele, de az három napig tartott. én már akkor 2-3 hete voltam abban a helyzetben, amiben ő most van, és hallotta a sztorit. írt egy levelet: nem tanácsot, segítséget kért, nem is kérdezett, csak leírta, hogy mennyire felfoghatatlan, hogy ilyen létezik. az, hogy újra és újra próbálunk szeretni, de mindig elveszik minden remény.
három napot töltöttünk együtt, nem beszéltünk sokat, utána sem. facebook lájk, komment, ennyi volt a kapcsolatunk, mégis barátnak érzem. nem olyannak, akiért felkelnék az éjszaka közepén, és hóviharban is átmennék hozzá, bármilyen messze is lakik, hanem olyannak, akihez beszélhetek, és meghallgat, és mond valamit.
szeretném, el sem tudjátok képzelni, hogy mennyire, ha neki ez könnyebb lenne, mint nekem volt. nem örülök, hogy ez nemcsak velem történik meg, mert senkinek nem kívánom azt az érzést.
*
miért mondjuk valakinek, hogy szeretjük, ha az nem igaz? miért borulunk ki, ha nekünk van valakink, az exünk pedig mással randizik? miért jövünk össze valakivel, ha közben mást szeretünk? de komolyan, válaszoljon, aki ezt tudja.
2011. február 23., szerda
.?!
rá kellett jönnöm arra, hogy bennem a legtöbb ember, aki nem ismer, két dolgot lát: vagy azt, hogy a jó kislány, vagy valami beképzelt kurvát. őszintén... egyiket sem érzem igaznak. a jó kislány egy nagyon erős túlzás. a másik is. vannak dolgok, amikkel jellemzem önmagamat is, sok, de a beképzelt, vagy bármelyik szinonimája... nincs köztük. nem azt mondom, hogy nincs önbizalmam. néhány hónapja kicsit erősebb lett, mint volt, de nemrég az a kicsi is összeomlott, és egyfajta látszatot próbálok fenntartani. a kurvától pedig tényleg messze érzem magam, nagyon.
tény, hogy több oldalam van, amit mutatok, kb. 3-4 ember az, aki tényleg ismer engem igazából, de ebbe semmiképpen nem sorolok bele olyanokat, akik kiskorom óta az életem részei, mert még ők sem látnak mindent. ez az a 3-4 ember akikben mindig minden körülmények között rá merném bízni az életem, akik mindenkinél jobban ismernek, és akikért bármit megtennék. ja, nem, a bármit megtennék érte kategóriában egyetlen egy ember van. de a többiekért szinte bármit. és tudom, hogy rá (rájuk) is számíthatok bármikor, róla biztosan...
és a lényeg, ami miatt írtam ilyen bevezetőt: iszonyatosan megijedtem, hogy elveszítek valakit.
tény, hogy több oldalam van, amit mutatok, kb. 3-4 ember az, aki tényleg ismer engem igazából, de ebbe semmiképpen nem sorolok bele olyanokat, akik kiskorom óta az életem részei, mert még ők sem látnak mindent. ez az a 3-4 ember akikben mindig minden körülmények között rá merném bízni az életem, akik mindenkinél jobban ismernek, és akikért bármit megtennék. ja, nem, a bármit megtennék érte kategóriában egyetlen egy ember van. de a többiekért szinte bármit. és tudom, hogy rá (rájuk) is számíthatok bármikor, róla biztosan...
és a lényeg, ami miatt írtam ilyen bevezetőt: iszonyatosan megijedtem, hogy elveszítek valakit.
imádom ezt a dalt és a klipet. halálos. :D viszooont. rá kellett jönnöm, hogy most nincs olyan pasi, aki tényleg érdekelne, és ennek örülök. :)
gondoltam írok valamit, ha már moni eszembe juttatta hogy van blogom:D
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)