facebook said

Hogy megértsd, mennyit ér 1 év, kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell. Hogy megértsd, mennyit ér 1 hónap, kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra. Hogy megértsd, mennyit ér 1 hét, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét. Hogy megértsd, mennyit ér 1 óra, kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár. Hogy megértsd, mennyit ér 1 perc, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot. Hogy megértsd, mennyit ér 1 másodperc, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet. Hogy megértsd, mennyit ér 1 tizedmásodperc, kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az Olimpián. Minden pillanat kincs, ami a tied. És becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen eltöltheted. És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár.  A tegnap történelem...

Csernus Imre said:

Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz....

m.y.

annyira szükségem lenne rá.

és annyira rossz, hogy ezt nem engedik.

 ♥

margitsziget. blaha lujza tér. tv. egy ágy. három ember. camp rock. próbák. koncertek. msn. zp. ?.

("a legnagyobb szerelmeket söpörjük az ágy alá.")

ezt most láttam.

life is a bitch

Igazából már annyira nincs kedvem blogolni. Mert tényleg, minek? Mindig van valaki, vagy vannak valakik, akiknek elmesélem, mi van velem, milyen napom volt, mi történt, ha meg érdekel valakit, megkérdezi. Vagy Facebook. A Facebook statusokból össze lehet tenni egy blogbejegyzést. Írom ezt ma, mikor vagy 2-3 napja nem írtam ki semmit. Most így az az állapot van, hogy miért, miért, miért, meg mi van már, és miért ilyen minden? Tényleg nem tudom, viszont nagyon érdekes, mert aznap, mikor megismertem egy számomra iszonyatosan idegesítő embert, aki azóta is itt van az életemben, azóta rossz minden. Ez lassan egy hónapja, és tudom, hogy tök jóindulatú ember, meg nem akar rosszat, de vannak, akik egyszerűen csak idegesítenek. De lehet azért, mert szerencsétlennel pont azelőtt egy két órával találkoztam, mielőtt minden elromlott...


És ami a legrosszabb, hogy ahelyett, hogy három kattintással lezárnám az egészet, és kiszállnék mindenből, hogy nyugodtan elfelejtsek mindent, még mindig szeretném, és kell, minden ebből az egészből, mert akkor, mikor jó volt, akkor kb. a világ egyik legboldogabb emberének éreztem magamat...