Igazából már annyira nincs kedvem blogolni. Mert tényleg, minek? Mindig van valaki, vagy vannak valakik, akiknek elmesélem, mi van velem, milyen napom volt, mi történt, ha meg érdekel valakit, megkérdezi. Vagy Facebook. A Facebook statusokból össze lehet tenni egy blogbejegyzést. Írom ezt ma, mikor vagy 2-3 napja nem írtam ki semmit. Most így az az állapot van, hogy miért, miért, miért, meg mi van már, és miért ilyen minden? Tényleg nem tudom, viszont nagyon érdekes, mert aznap, mikor megismertem egy számomra iszonyatosan idegesítő embert, aki azóta is itt van az életemben, azóta rossz minden. Ez lassan egy hónapja, és tudom, hogy tök jóindulatú ember, meg nem akar rosszat, de vannak, akik egyszerűen csak idegesítenek. De lehet azért, mert szerencsétlennel pont azelőtt egy két órával találkoztam, mielőtt minden elromlott...
És ami a legrosszabb, hogy ahelyett, hogy három kattintással lezárnám az egészet, és kiszállnék mindenből, hogy nyugodtan elfelejtsek mindent, még mindig szeretném, és kell, minden ebből az egészből, mert akkor, mikor jó volt, akkor kb. a világ egyik legboldogabb emberének éreztem magamat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése